Nero a kórházban IV.

 2010.05.20. 23:00

Drága Suzie!

Má' megint hihetetlen dolog történt Velem!

A kórház leégett szárnya még mindig totál használhatatlan, de ahová átraktak, ott meg nincs kajálda, ezért minden nap vissza kell mennem. Ez csak azért baj, mert még nem tudok igazán járni a törött bokám meg a nyak- és gerincmerevítőm miatt. Mivel marha találékony vagyok, kifejlesztettem egy saját járást: féloldalasan jobbra dőlök és a falnak támaszkodok, a Feri bá'tól elkért járókerettel pedig tolom magamat. Egyetlen hátránya három van, hogy nem látok előre csak felfelé és hogy ha nincs fal, mer' mondjuk nyitva egy ajtó, akkor eldőlök és bezuhanok ide-oda, meg hogy nem igazán gyors, mert elég lassú. Mindig csak arra megyek, ahol van fal, ezért kis kerülő mindig, meg kiabálnom is kell, hogy zárjanak be minden ajtót, de a betegek nagyon segítőkészek és majdnem mindig becsukják. Csak ha süketek vagy halottak, akkor nem annyira, de akkor is fel tudok állni.

Szóval tegnap is mentem át a kantinba, hogy egyek húslevest (nagyon tápláló), mert iszonyú éhes voltam, de képzeld el, teljesen más irányba volt a folyosó fala és véletlenül a szomszéd állatkórház pincéjébe kerültem. Mondtam magamnak, hogy nem baj, biztos itt is esznek! Volt ott néhány ketrec nyulakkal, meg egy csomó üvegvitrin vagy mi tele kígyókkal, meg ilyen hüllőféle sárkánygyíkokkal, meg egy szakállas hippicsávó, aki épp etette őket. Totál meglepődött, kérdezte, hogy mit keresek itt? Húslevest! Nekem csak répám van! - felelte a barom, úgyhogy ráüvöltöttem agresszívan, hogy nem vagyok nyúl vazze'! Enni akarok! Gesztikuláltam is volna egy nagyot, de a lendület miatt kirepült a járókeret a kezemből és betört pár üveget. Naná, hogy kijöttek a kígyók! A csávó el akart előlük ugrani, de béna volt. Majd' megsüketültem, amikor felüvöltött, hogy "Megmart!" Azonnal el is esett a marhája és rángatódzni kezdett a teste meg habzani a szája, mintha attól jobb lenne. Na, mondom, ez a narkós köcsög se ad nekem húslevest. A nagy csörömpölésre meg üvöltözésre berohant a fickó két haverja azt' mentőt hívtak, és összeszedték a kígyókat. A narkósnak nem lett végül semmi baja, szóval nem tudom mit kellett ordibálnia. Teljesen nem volt neki lélekjelenléte, csak nekem.

Vissza is oldalaztam az új kórtermembe, csak kurva éhes maradtam.

Majd hozol nekem lángolt kolbászt? Az is tápláló.

Előre is köszi, ölel: Nero

 

Címkék: kórház

A bejegyzés trackback címe:

https://davidnero.blog.hu/api/trackback/id/tr702019458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása